Minden csíki választópolgárnak köszönöm a bizalmat!

Sajnos még csak két nap, mert még annyi mindent lehetett volna, kellett volna még csinálni…sok-sok ötlet maradt még kihasználatlanul…sok-sok emberrel nem sikerült még beszélnünk…

Még csak két nap…hurrá , mert azért kicsit elfáradtunk…

Nem volt könnyű. De szép volt, jó volt, hangulatos volt. Új barátságok születtek…sokat tanultunk…Amikor nem mentek a dolgok kellőképpen, amikor elkeseredtünk, ránéztünk Attilára…mert ő az, aki minket összetart…

Nem bánom az átdolgozott szombatokat. Nem bánom, hogy több mint egy hete már, hogy nem volt időm két értelmes mondatot váltani az anyámmal. Nem bánom, hogy két hónapja nem láttam egy filmet sem (annak ellenére, hogy nagy mozibolond vagyok ). Nem bánom, hogy nem értem el a barátnőm szülinapjára. Nem bánom, hogy nem emlékszem, mikor feküdtem utoljára emberi időpontban. Imádtam minden percét ennek a kampányak, a nehezeket is. És kimondhatatlan ürességérzet fog el, ha a jövő hétre gondolok… De addig is még van másfél nehéz nap…aztán a vasárnapi voksolás, majd a várakozás…és a reménykedés…

Ma este pedig Bródy koncert Csíkszeredában. Kampányzáró. Még kis rohangálás…még el kell készíteni a koncert előtt vetítendő összeállítást, még foglalkozni kell a vendégekkel és rakás egyéb utolsó simítás…De tudom, amint felcsendülnek az első akkordok a gitáron, kilazulunk… és alig várom .

Például az én személyes kedvencem: Filléres emlékeim

Hargita

Na, ez lesz életem első blogbejegyzése…nem vagyok az az irodalmi hajlamú emberke, de úgy érzem, ezt a hetet érdemes megosztani másokkal is .

Az úgy kezdődött, hogy Annamari a szomszéd irodából lejött a kampányirodába dolgozni, mert az ők irodájukban nem volt fűtés, kinyitotta a laptopját és elindította a „Most múlik pontosan” című dalt, mi meg Hargitával - épp a városi rendezvényekről brainstormingoltunk - egymásra néztünk és mindketten tudtuk, ŐK kellenek nekünk!!!! Ez kb. úgy másfél hete, azt hiszem csütörtökön történt…

Másnap a kampányfőnökünk stábgyűlést hívott össze… és mi, a városi rendezvényekért felelős emberkék eldöntöttük, hogy bármi is legyen, a Csík zenekart elhozzuk Csíkszeredába!

Megbeszéltük Hargitával, hogy én elmondom az ötletet, ő meg előkészül, és ha valaki megpróbálná lefújni gyorsan elindítja egy dalukat… az tuti meggyőz mindenkit… de nagy meglepetésünkre a jelöltünk is ŐKET „akarta”, állítólag már jóval előttünk eldöntötte, csak még nem volt alkalmunk megbeszélni…

Na de mondanom sem kell, a kezdeti fellángolás után jött a hideg zuhany, a szervezési bonyodalmak…….. dióhéjban csak annyit, hogy múlt hét szombaton a zenekar visszamondta a fellépést, hogy ennyi idő alatt bármilyen csapatunk is van képtelenség megszervezni, és népszerűsíteni egy koncertet… VASÁRNAP kb. három órás beszélgetés során sikerült meggyőzni őket, és ekkor meg nem volt semmi, de semmi leszervezve: helyszín, hangosítás, plakát, rádiós reklám, repülőjegy, szállás …. Ezt így felsorolni is sok volt, nemhogy akkor belegondolni, hogy mit fogunk csinálni… na de van nekünk egy olajozottan működő csapatunk és minden ment, mint a karikacsapás: Hargita megrendelte a rádiós reklámot, Ágó – kis késéssel - megtervezte a plakátot, én elküldtem a nyomdába, Napembere barátunk kinyomtatta, Csabikáek egy éjszaka alatt kiragasztották, Gábor cimbalomért és nagybőgőért futkosott, Zolika hangosítást és fénytechnikát egyeztetett…..

Úgy szaladtak a napok, hogy észre sem vettük, hogy péntek van, a koncert napja, és persze eközben még zajlott a kampány többi eseménye. Miután az RMDSZ ifikaravánnal végigbuszoztuk a várost, elrohantunk svédasztalt rendelni (amit a színpad hátához állítottunk fel, mivel nem volt idő elvinni a zenekart vacsorázni), cimbalmot felhangolni, virágot rendelni…. talán nem is tudják Önök milyen macerás dolog ez a rendezvényszervezés.

Eljött este 6 óra. Gombos a leggyorsabb gépkocsivezető. A vásárhelyi reptérről ő hozta el a zenekart. Megcsengetett, ahogy a városba értek, rohantam le a lépcsőkőn, nem számított, hogy csurog az eső, ott álltam feszülten, és nem jött, hogy higgyek a szememnek, amikor kiszálltak a kisbuszból. Kun Tamás, Majorosi Marianna, Dresch Mihály és a többiek…. hihetetlenül közvetlenek voltak.

Ezután márcsak egy kétórás összevisszarohangálás következett, hiszen a 30-as székre nem ült néző, a nyertes cédéket még dedikálni kellett… Végül megtelt a terem, leoltották a fényeket, és Attila beszédére mindannyian felemelkedtünk. Én elég sokszor hallottam a jelöltünket beszélni, de úgy gondolom, ez volt a legjobb! Majd elkezdődott a koncert, és minden fáradtság, feszültség, izgalom elsímult bennünk. Egymásra neztünk Hargitával, és mindketten boldogok voltunk. Tudtuk, hogy megérte, megsináltuk, azt hoztuk Csíkországba, amire mi is törekszünk: minőséget.

Köszönet mindenkinek, aki részt vett a Csík zenekar koncertjének a megszervezésében, vagyis: Siminek, Sanyónak, Andinak, Szendének, Beátának, Kingának, Emőkének, a két Zsuzsának, Gombosnak, Gábornak, Zolikának, Adorjánnak, Csabikának, Napemberének, a két önkéntes lánynak és persze a jelöltünknek, aki támogatta az ötletet, és hitt a csapatban.

Hanna

Itt tekinthető meg: Korodi stáb

Szóval akkor kikből is áll össze a Korodi-stáb?

Kezdjük a legelején:

Gábor - a kampányfőnökünk, aki összefog, koordinál (vagy éppen nem:)), szervez, megtervez, egyeztet, átlát, esetenként akár megszid. Ja, és kimeríthetetlen ötletforrás. Ha nincs egyébbel elfoglalva, magvas gondolatokat ültet el a fejünkben. Például: Mert ha a világ egy gyár, akkor mi munkások vagyunk benne. :))

Bíborka - mindent tud a pénzügyekről, összead, kivon, szoroz…számláz, kifizet, mérgelődik…és néha áthúzza légből kapott terveinket…azaz lerángat a földre :).

Gábor Laci - a főbeszerzőnk…őt hívjuk, ha elfogy a kávé vagy a víz, a papír, az írószer vagy akár a szappan…de a mezőgazdasági témákban is ő a legfőbb tanácsadónk.

Krisztina - szervezi a jelölt és a karaván naptárát. Feltérképezi a térségben zajló eseményeket, megbeszél, beprogramál, aztán átprogramál és így tovább…Ő az, aki a hol van éppen Korodi kérdésre MINDIG tudja a választ :).

Kinga - segít Krisztinának abban, hogy a helyiek is időben értesüljenek, hogy Korodi épp náluk szomszédol. Telefonál, egyeztet, kivülről tudja már az összes polgármester és alpolgármester telefonszámát a választókerületünkből. Ja, és vágja a Dancs Annamari koncertek időpontjait is.

Levente - a karavánfőnök. A Krisztinától kapott program alapján vezeti a karaváncsapatot. Szórólapozik, door-to-doorozik…beszélget a helyiekkel, feltérképezi a településeket…mindenhova elkíséri Korodit.

Csabika - az, aki tudja, mikor milyen szóróanyag megy ki az irodából, legyen ez Korodi a szomszédban plakát, naptár, jegyzettömb, pénzátvevő, szórólap vagy bármi más. Csabika figyel arra, hogy épp Szentmártonban vagy Szentegyházán hány plakát van kitéve…

Béci - Csabika legfőbb munkatára a kitett plakátok terén. Ismer minden hivatalos plakátolóhelyet, kültérit, osb-t…s egyéb plakátos szakszavakat

Zolika - felel mindenért, ami óriáspanó, cirkuszi panó vagy gula…Szóval ha Korodi óriáspanót láttok a Nagymezőben, azért őt okoljátok. Ja, és ő hangosít, Dancs Annamari koncerteket és minden mást :).

Adorján - amellett, hogy felfedezi a sok csíkszeredai nőt és sört, ő az irodafőnökünk. Mindig tudja, ki hol van, mit csinál, és mi történik a kampányirodában. Hány mellényre van szükség, megjöttek-e a főzőkesztyűk, a pénzátadók, stb - ezekre a kérdésekre is mind ő tudja a választ. Emellett folyamatosan szervez, egyeztet…foglal és lefoglal. Hamarosan pedig sátrazni fog a városban :)…(nem kempingezés céljából :))

Hanna - telefonál, szervez, kitalál és kivitelez. Feketeöves rendezvényszervező. Ő a felelős mindazért, ami Csíkszeredában történik, legyen az 24 órás kampány, taxizás, filmbemutató, koncert vagy akár door-to-door. Tegnapelőtt kiderült, hogy diszpécserként is megállja a helyét. Aztán ő tartja a kapcsolatot a nyomdákkal, megrendel és utánarendel…

Andi - Hanna legfőbb segítsége a csíkszeredai rendezvényekben. Ő is sokat telefonál…máskor pedig a városban szaladgál (nem sportolás céljából :)).

Sanyi - a fotós…megörökíti a jelölt legérdekesebb pillanatait

Tósa - a karavánsajtós…jelentést ír mindarról, ami történik a karavánban…tolmácsolja Korodi gondolatait a közvéleménynek, pl. “Jobb, ha óvatos vagy az egészségügyi könyvek olvasásával! Belehalhatsz egy sajtóhibába.”

Ágó - készítette a honlapot, azóta is designol és újradesignol, feltölt…újratervez…Újabban ő készíti az újságmakettjeinket, bannerjeinket is…

Szabi - minden ami film…kampányklip, portréfilm, riportok…de Gáborhoz hasonlóan kimeríthetetlen ötletforrás ő is.

Sanyó - a kedvenc designerünk…mindig elérhető, folyton zaklatjuk, de kedvessége nem ismer határt…

Zsuzsa - ír mindent, ami a helyi lapokba megy ki tőlünk…Jelmondata: Az élet győzelme azé, aki mosolyog.

Béla - a stáb kutyája. Mostanság nagyon boldog, mert mindenki enni ad . Ja, és igazából lány…

És sok-sok önkéntes….:)

Ja, és én - Hargita (nem viccelek, komolyan ez a nevem :)). Én felelek mindenért, ami sajtó, média, rádió, tévé, sajtós esemény, honlap tartalma, meghívó…bármi, ami szöveg és magyarul vagy esetleg románul van Aztán az ötletekbe is beszállok, néha a szervezésbe is, s esetenként - a csapat nevében - még blogot is írok.

Reggel 7-kor átvettem egy autót, pontosabban egy taxit…Milyen is taxisofőrnek lenni Csíkszeredában? 9 óráig “dolgoztam”, és mit mondjak, érdekes volt nagyon. A hívásokat a diszpécserszolgálattól kaptam, és hát volt hívás bőven. Legtöbben munkába siettek, aztán 8 óra tájt anyukák vitték a gyerekeiket óvodába, illetve iskolába. Voltak, akik - a tegnapi és mai rádiós reklámok hatására - külön kérték, hogy velem utazzanak, mások csak úgy spontán jöttek és beültek az autóba. Enyhén meg is lepődtek, amikor rájöttek, ki vezeti az autót. Egy hölgy csak akkor ismert fel, amikor elhaladtunk egy plakátom mellett…utána folyton szabadkozott :). Pedig jó az néha, ha nem ismernek az emberek…9 óra előtt 5 perccel pedig a Fun Fm rádió Kétszersültjének műsorvezetője ült be az autómba. Meglepődtünk mindketten.

Érdekes volt látni, hogyan éled fel a város. Jó volt beszélgetni az emberekkel. Munkáról, iskoláról, óvodáról. Az emberek nagyrésze azt mondta, azért látszik, hogy fejlődik a város, javul a közlekedés. Ezt örömmel nyugtáztam.

Délután 4-től 6-ig jön az újabb műszak…

Jó reggelt, mondtam reggel a világnak. Vége a 24 órának. Nagyon megfogott ez a felfedező túra. Nem azért, mert fel kellene fedezzem a várost, hanem mert a csapatnak sűrítve adatott meg az, ami talán sokszor csak egy hónap alatt kerül szemüvegvégre.

A városunk él, és fogadjátok el, az éjszaka is legalább annyira izgalmas, mint a nappal. Azt is nyilatkoztam egy tv-s csapatnak tegnap este 21.50-kor, az összegzéskor, hogy sokszor a hold jobban ragyog mint a nap.

Még most sem tisztult le eléggé az az érzéskavalkád, amivel találkoztunk. Eszembe jut a megijedt meteorológus, a szakmáját komolyan vevő utcaseprő, a lassú pincér, a gyorsan mozgó gyorsbüfés, a ruhadarabokat számolgató mester, a leghosszabb péklapátot tologató pékmester, a csendes, épp munkára váró rendőr, a vendégszerető mentőorvos, a huncutul mosolygó aszissztensnő. Ha lehetőségetek van, kopogjatok be néha ezekhez az emberekhez, és kérdezzetek rá munkájukra. Kevés az, aki nem mesélne szívből és kedvteléssel.

És egy nagyon komoly dolog: azt látom, biztonságban vagyunk. A rendőrség, a tűzoltóság, a mentősök végezték dolgukat, és éberek voltak az éjszaka alatt.

Van viszont olyan is, ami feldühít, például az, hogy valaki az önkormányzat helyett elvakultságból az önkormányzat liciten eladta a buszállomás telepét vállakozóknak, és most több község lakója az utcán száll le az autóbuszról. A gond nem a vállalkozó, hanem az, hogy az ingatlant az önkormányzatnak kellett volna utalni.

Az biztos, hogy sok dolgos, munkaszerető emberrel találkoztam. Van, amiből építkezni, és remélem, hogy a szakoktatást átalakítva egyre több munkaképes fiatal kerül majd ki az iskolákból.

Tudtátok, hogy a csíki asszonyok nagyon értékes öltönyöket tudnak varrni, hogy több tíz fajta kenyeret tudnak sütni a Harmopánnál, hogy a sörgyárban 22 m magas érlelő tornyok vannak, hogy több tucat ember sürög-forog éjszaka, azért hogy reggelre szebbek legyenek az utcáink?

Ha van kedvetek, csak szóljatok, és megnézhetjük újra, akár együtt is. Már van, aki örült a nagy portyánknak. Több újságíró jelezte, hogy nem volt soha alkalmuk ilyen helyeken megfordulni. A kezdet megvolt, folytassátok.

SZEREDA ÉJJEL-NAPPAL!

Miből készül a sör? Mitől barna a barna sör? Hol fogyasztják a legtöbb csíkit? Miért üveges kiszerelésben? Mi a recept (erre persze nem válaszoltak )

Többek között megtudtuk, hogy CSÍKI SÖRT CSAK KIZÁRÓLAG CSÍKBAN GYÁRTANAK! Ez lassan mítosszá vált a sörfogyasztók között. Nagyon sokan azt állítják, hogy amiután a Heineken trüszt felvásárólta a gyárat, mar csak Bukarestben gyártják a Csíkit.

Viszont a „legcsúcsabb csúcs” kérdés ez volt: Mit kell tenni, hogy főállásban sörkóstoló lehess? Nagy meglepetésünkre az igazgatónő (aki egyébként hivatalosan sörkóstoló) elmondta, hogy általában a férfiak nem akarják vállalni ezt a szakmát, inkább nők töltik be ezeket az állásokat. Azt is megtudtuk, hogy a sörkóstolók munkája nem is olyan könnyű mint amilyennek hangzik, munka előtt négy órával nem szabad egyenek semmilyen fűszeres kaját, csak íztelen, sótlan, cukormentes kekszet. Sőt még dohányozniuk sem szabad.

Ezek után körbejártuk a gyár különböző részlegeit, és láttuk azt folyamatot, amely által vízből és árpából sör készül. A legöbbenetesebb a cimkézési részleg volt, ahol ameddig csak a szemünk ellátott mindenhol frissen palackozott csak 0.3-as sörös üvegek voltak. Ilyen sok sörösüveget egyszerre egy helyen életemben nem láttam.

Adorján

Hajnalban…

Reggel…

Napközben…

Jómagam legalább egy éve nem űltem biciklin. Nem volt könnyű Somlyóra kikerekezni. S hát még Edével tartani a lépést. Somlyón ittunk a Hűség forrásából, és kicsit megpihentünk. Megtudtuk a kolleganőmtől, hogy esküvő előtt, ha a nő megmossa itt a férfi lábát, az örökre hűséges marad. A fiúk ezt rendkívül viccesnek találták, nem is tudom, miért.

Visszafele a Szék útján jó nagy volt a forgalom. Alig vártam, hogy vége legyen az autók között való szlalomozásnak, és elérjünk a biciklis sávokhoz. Bár azért ott is van szlalomozás, csak ott az emberek között. Sajnos, még nincs nálunk kultúrája a biciklizésnek. A biciklis sávokat járdának használják az emberek…Talán ha többször jelenne meg a mai, hozzánk hasonló biciklis karaván, akkor….

Biciklizés után mi lányok is nyugodtabban ebédeltünk. Megvolt a napi mozgás.

(félreértések elkerülése végett ismét csak jelzem, hogy nem Korodi vagyok, hanem az egyik stáb-tag. Ja, és nem is Adorján, akinek Korodiról és a nőkről szóló bejegyzését lennebb olvastátok:)